A tönköly – a harmadik évezred gabonája

[dropcaps]A XX. század utolsó évtizedének közepén újra megjelent egy növényfaj – a tönköly, népiesebb nevén a tönkölybúza. A tönköly fajneve Triticum aestivum L. em. Thell. ssp. spelta /L./ Thell. – vagy röviden Triticum spelta L. Rendszertanilag a Búza- (Triticum) nemzetségbe tartozik, oda, ahová a közönséges búza (Triticum aestivum L. ) is sorolandó. A különbség e két faj között a szemek zártságában van, a tönköly szeme a toklászba zárt, abból a használat előtt ki kell hántolni. A tönköly faj alakköre nagyon változatos. A fajt alkotó fajták egymástól küllemi jellegeikben jól megkülönböztethetők. A pelyva színe alapján ismertek fehér-, pirosló-, kékes-feketés pelyvájú, a kalász felülete szerint kopasz és molyhos, a kalász szálkázottsága szerint szálkás- és szálkátlan (tar) formák. E változatok java része ma már csak a génbankokban lelhetők fel.[/dropcaps]

Hasznosítása

A mezőgazdasági termelés az utóbbi években átalakulóban van a termesztés feltételrendszereit, célját illetően. Fokozatosan terjed az organikus- (bio-) gazdálkodás. E gazdálkodás feltételei – kevés kivételtől eltekintve – még nem mindenütt alakultak ki. A szántók nagy része nagyon gyomos, a vetésváltás nem biztosított, nincs megfelelő tápanyag-gazdálkodás. A tönköly, mint gabona faj, e gazdálkodási formának kifejezetten jó eleme lehet, mert adaptációs képessége jobb, mint a közönséges búzáké, a szárazságtűrése kiemelkedő, a gyomelnyomó- és tápanyaghasznosító-képessége is jobb. Ezért is vált e fajta a biogazdálkodás vezérnövényévé. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy extenzív feltételek között ettől a fajtától sem várható el olyan mennyiségű és minőségű termés, mintha a feltételeket optimálisak lettek volna. A hagyományos termelést végzők is keresik e növényt, s állítottak elő nagyon jó tulajdonságokkal rendelkező teljes értékű élelmiszeripari alapanyagot. A jövőt illetően a kétféle termesztés egyaránt végezhető, az előállított termények ára és a kereslete fogja meghatározni a fejlődés irányait.

A tönköly hasznosítási lehetőségei széleskörűek, melyek közül az élelmezésben betöltött szerepe emelhető ki. Elsősorban kenyér és péksütemény alakjában kerül a fogyasztókhoz, de különböző cukrász-, tészta- és konzervipari feldolgozhatósága is lehetséges. A teljes kiőrlésű- és a fehérlisztje kiskereskedelmi forgalomban van. A fajtából előállított liszt a gyengébb minőségű búzák lisztjének feljavítására használható, lehetővé téve ez által az adalékmentes sütőipari termékek gyártását.

A sokféle hasznosíthatóság a fajta beltartalmi tulajdonságainak az eredménye. A termesztés feltételeinek függvényében a szem nyersfehérje-tartalma eléri a 18-20%-ot, kedvező az aminosavak mennyisége és aránya, a termény ásványianyag- és vitamin-tartalma. A közönséges búzára kidolgozott minősítési szabványok és módszerek szerint e fajta nagyon magas sikértalommal és specifikus sikérösszetétellel rendelkezik. Feldolgozása is sajátos technológiát követel, hiszen annak ellenére, hogy nagy a sikérterülése és sikérnyúlása, mégis kiváló minőségű sütőipari termékek készíthetők belőle. A tönkölytermesztés révén kiváló beltartalmi tulajdonságokkal rendelkező búzát kapunk, amely az egészségesebb és teljesebb értékű táplálkozáshoz nyújt természetes nyersanyagot.

Magyar tönkölyfajta

Az ÖKO-10®  fajta őszi vetésű, késői kalászolási időpontú, hosszú tenyészidejű. Optimális vetési ideje október első két dekádjában van. Szalmája erős, kemény és vastag, csak éréskor lágyul meg. A növényállomány magassága a termesztés helyétől függően 120-170 cm. Rendszerint július végén-augusztus elején – közepén érik. A hántolatlan termés hektolitertömege évjáratok szerint is nagymértékben változik, az átlagos érték 38-40 kg közötti.

A tönköly talajigénye eltér a hagyományos búzákétól. A táplálóbb és tömörebb talaj inkább a búzáé, míg a nedvesebb helyre a tönkölybúzát kell vetni. A domboldalakra szintén e faj való. Jól tűri a meszes- és a tőzeges talajokat. A kifejezetten jó adottságú búza termőtájakon a hagyományos búza nagyobb produktivitásra képes, azonban a gyengébb termőhelyeken a tönköly a hozamokat illetően már jobb eredményeket ér el. A nagy tápanyagtőkével rendelkező talajokon a tönköly növényállománya megdől, s az így megtermett termény maradéktalanul már nem takarítható be. A termőképessége 2 és 7-8 tonna között változik hektáronként. Olyan helyeken is vethető, ahol a közönséges búza már nem is terem. A szélsőséges talajok közül az erősen savanyú talajokon és a termősziken is elhelyezhető, azonban a futóhomok és a belvizes területek nem alkalmasak számára sem. Sikerrel termeszthető barna-homokon és erodált területeken.

A fajta télállósága kiváló, nem fagyérzékeny. A legjobban bokrosodó gabonaféle. Tág térállásban 18-25 kalászt is hozhat tövenként, zárt növényállományokban a produktív bokrosodási értékszáma 5-6. Csírázása elegendő nedvesség jelenlétében 1-2 °C-on megindul. Nagyon kései vetés (decemberi, januári) is hozhat még viszonylag jó termést. A levegőtlenséget és a vízborítást a többi búzához képest jobban viseli.

A tönkölynek a kalászosok nem jó előveteményei. Monokultúrában legfeljebb két évig termeszthető. Jó előveteményei a korán lekerülő kétszikűek (borsó, repce stb.), de eredményes a napraforgó és a cukorrépa utáni vetés, ha azok szeptemberközepe, vége táján betakarításra kerülnek. Minden olyan elővetemény megfelelő számára, amely után a talaj-előkészítés szeptember közepétől, végétől megkezdhető. A fajta zárt növényállományban jó gyomelnyomó-képességgel rendelkezik, e képességét a napraforgó utáni árvakelések esetén is bizonyította.

A vetés előtti talaj- és vetőágy-előkészítési műveleteket az elővetemény faja, az általa hagyott tarlómaradványok mennyisége, a termelő rendelkezésére álló eszközrendszer és uralkodó időjárás határozza meg. A talaj-előkészítésnél a talaj nedvességtartalmának a megőrzése és a gyommentes magágy biztosítása a cél.

A tönköly kevés talajmunkát igényel, a mélyebb rétegekre kiterjedő lazítást azonban ez a növényfaj jobban meghálálja. A talaj-előkészítés rendszere a forgatásos és a forgatás nélküli módszereken alapul.