A tojók nevelése

[dropcaps]A gazdaságos tojástermelés alapját a jércenevelés alapozza meg. Az első és legfontosabb lépés a kiválasztott tojó típusú naposcsibét úgy felnevelni, hogy abból jó szerkezeti szilárdságú, a tojástermelésre érett madarat kapjunk. Olyan tojótyúkot kell nevelni, amely erős, jól fejlett csontozattal rendelkezik. A jól megválasztott, megfelelően összeállított takarmányozással olyan tojótyúkot kívánunk termelésbe állítani, amely időben kezd el tojni, és a tojástermelést hosszú időn keresztül fenntartja.[/dropcaps] A jérce takarmányozásának alapja a visszafogott növekedésre és takarmányozásra épül, mivel a hajtatott növekedés és az intenzív takarmányozás felgyorsítja az ivarérést, ami a jércék korai tojástermelését okozza. A túlságosan korán beindult tojástermelés eredményeként a tyúkok hosszú ideig csak apró, nehezen eladható tojásokat tojnak. A gazdaságos tojástermelés eléréséhez a nevelési időszakban folyamatosan ellenőrizni kell az állomány fejlődését, és szükség esetén módosítani kell a takarmányozáson. A nevelési időszak nagy jelentőséggel bír a későbbi tojástermelési időszakra nézve. A nevelés során elkövetett hibák később már nem javíthatók, azokat az állatok egész életük során hordozzák. Ezek a hibák döntően befolyásolhatják a tojástermelés intenzitását, a tojások méretét és ezzel a termelés hatékonyságát. A tojó jércék nevelésének első szakaszában a takarmány szerényebb energiatartalmú, emellett a nyersfehérje-, illetve az aminosav-tartalma is kevesebb.

A takarmányokat általában dercés formában, vagy ma már sok esetben morzsázottan etetik. A tojó jércék fejlődésének kezdeti növekedési fázisában általában nem szokás a takarmányfelvétel korlátozása, ezért ebben az időszakban ad libitum takarmányozást szoktak alkalmazni.

A jércenevelés második szakaszának takarmányozása során a növekedés és a fejlődés okszerű visszafogása és mérséklése a cél. A tojó jércék növekedését vagy az etetett takarmány bel-tartalmával szokták csökkenteni, vagy a kiosztott takarmány mennyiségének korlátozásával, esetleg mindkettőt alkalmazzák.

A jércenevelő takarmányok összeállításánál a fő cél a növekedés és az ivarérés késleltetése, ezért a tápok alacsonyabb, 15-18 % közötti nyersfehérjét tartalmaznak, ugyanakkor ezek a tápok nem csak fehérjében, hanem aminosav szintekben is szerényebbek.

A jércenevelési időszakot követően a tojó időszakra történő zökkenőmentes átállás érdekében a két fázis közötti átmeneti takarmányt érdemes etetni, amelyet előtojónak vagy tojó előkészítő tápnak neveznek. Ennek az átmeneti fázisnak a legfőbb célja, hogy megteremtse a zökkenőmentes átmenetet a jércenevelési időszak és a tojástermelési időszak takarmányozása között. Az előtojó takarmány emelt kalcium szintjének célja, hogy a tojástermelés kezdetére feltöltse a madár kalciumraktározásra képes csontjait, és ezzel megteremtse a rövid időn belül meginduló tojástermelés alapjait.

A termelési időszakban a tojóhibrid hihetetlen teljesítményre képes, mivel a testtömegének több mint tízszeresét produkálja tojástömegben, eközben saját testtömegét már csak egyharmadával növeli. Ez a teljesítmény csak a tojótyúk igényeit maximálisan kielégítő, magas tápértékű takarmánnyal valósítható meg. A tojástermelés időszakában a takarmányszükséglet a nevelő fázishoz képest többszörös, így ennek az életszakasznak a takarmányozása a tojástermelés jövedelmezőségét döntően befolyásolja.