A téli metszés előnyei és hátrányai

[dropcaps]A gyümölcstermelő növények megszokott metszési időszaka a lombhullástól rügyfakadásig tart, ami általában október végétől március közepéig tart.[/dropcaps]

Fontos, hogy a metszési időszak – a nyugalmi időszakban – hosszú legyen, de a munkára fordítható napok száma nagyon változó. Függ a megmetszendő növények számától, valamint az időjárástól. Általános szabály, hogy a tél végi metszést a nyesedékmunkákkal együtt legkésőbb március közepéig be kell fejezni a tavaszi lemosó permetezés miatt.

Gyakorlati tapasztalatok szerint a tél végi metszésnek legnagyobb előnye, hogy minél enyhébb a tél és minél kevesebb növényt kell megmetszenünk, annál több időnk van erre a munkára.

Természetesen hátrányok is adódnak. Azokon a napokon például, amikor a levegő hőmérséklete a –2 oC-ot elérte, be kell szüntetni a metszést, mert a metszett felületeken keresztül fagyási sérüléseket szenved a növény. Lombtalan állapotban általában nehezebb, illetve nagyobb gyakorlat szükséges a metszés erősségének megítéléséhez. Megfigyelések szerint – sajnos – a metszési sebek nehezen gyógyulnak ebben az időben. A sebkezelő anyagok kijuttatása is gondot okozhat. Az időjárásból adódó nehézségek (fagy, hó, eső, sár) szintén hátráltatják a metszési munkákat.

Minden évben minden fajt metszeni kell? A kérdésre a legtöbb gazda „igennel“ válaszol, persze ez függ a terület nagyságától és a gyümölcsfajtól is. Általában azokat a gyümölcsféléket, amelyek gyümölcsei nagy tömegűek (alma, körte, őszibarack), vagy metszés nélküli ápolásuk gondot okoz, a termés mennyisége és minősége jelentősen csökkenne (málna, szeder, ribizkék, köszméte, feketebodza), minden évben illik megmetszeni. Néhány faj esetében elegendő két-, esetleg háromévente metszeni. Ide tartozik a kajszibarack, a meggy, a cseresznye, a szilva, a dió, a mandula és a mogyoró.