Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A gabonafélék betakarítása után az egyik legfontosabb, közvetlenül elvégzendő teendő a tarlóhántás. Elsődleges célja a tarlómaradványok talajba keverése, amit közvetlenül az aratás után kell elvégezni, még mielőtt a talaj kiszáradna. Ily módon biztosítható a talajban lévő vízkészlet megőrzése is. Ha sikerül e művelettel a talaj felületén csak egy-két ujjnyi porhanyós réteget teremteni, azzal a porhanyós földtakaró alatt az alsóbb rétegekből felhúzódó nedvességtől még szárazságban is annyira átnyirkosodik a föld, annyi levegőt kap, és a baktériumok is oly élénken működnek, hogy eső nélkül is beérik a talaj. Ez ősszel jó szántást biztosít, míg a fel nem hántott tarlóba annak alapos megázása előtt hiába erőltetjük az ekét. Ha a tarlót feltörjük, annak talaja a kisebb nyári esőket is könnyebben magába fogadhatja, és a mélyebb rétegeknek átadhatja.
A tarlóhántások másik kiemelt célja lehet a gyomirtás, ill. a gyommagvak kikelésre való serkentése, majd a kikelt növények elpusztítása. Tarlóállapotban nyílik lehetőség ugyanis arra, hogy a talajban csökkentsük a gyommagvak mennyiségét, és megszabaduljunk egyes igen kellemetlen gyomfajoktól. Ezzel a mechanikai eljárással különösen sikeres lehet a tarackos és gyöktörzses gyomok irtása nyári időszakban. Ilyenek a gyomok kimerítésére, kifésülésére vagy talajba fojtására irányuló eljárások.
A kimerítés módszere abban áll, hogy többszöri mechanikai műveléssel mindannyiszor elvágjuk a gyökértarackos gyomok zöld hajtását a gyökértörzstől, ahányszor azok láthatóvá válnak. Így a növényeket megfosztjuk az asszimilációs lehetőségtől, ezért nem képesek újabb tartalék tápanyagot felhalmozni a gyökereikben, hanem az újabb és újabb hajtásképzéssel a meglevőt élik fel. A kimerítés módszerével legyengített gyomokat a sűrű vetésű és nagy vigorú szántóföldi növények már képesek elfojtani.
Talajba fojtással a sekélyen tarackosodó szártarackos gyomokat, pl. a tarackbúzát lehet elpusztítani, de nem lehet célravezető a mély gyökérzetű gyomoknál, mint amilyen a mezei zsurló, vagy a fenyércirok. Ülepedett, tömődött talajban a tarackbúza tarackjai a talajfelszínhez közel helyezkednek el. Élesre (tehát nem forgatásra) állított tárcsával keresztben-hosszában esetleg többször megjáratva a gyomos területet apró ízekre lehet darabolni a tarackokat. Ezután a felpuhított talajt meghengerezve elősegítjük a szétdarabolt gyökérrészek kihajtását. Miután a hajtások végei megjelennek a talajfelszínen, de a levelek még nem bomlanak ki, a tarackokat mélyre le kell forgatni. A 25–30 cm mélyre aláforgatott és hajtásnak indult tarackdarabokban rendszerint nincs annyi tartalék tápanyag, ami elegendő volna a hajtások felszínre segítéséhez, így azok a talajba fulladnak.
Nyáron többszöri szétdaraboló és forgató művelettel a fenyércirkot is meg lehet annyira gyéríteni, ill. gyengíteni, hogy a továbbiakban a szántóföldi kultúrák visszaszoríthatják a gyomosítását.
A tarackok kifésülése nehéz fogassal lehetséges. A fogas által felszínre hozott tarackokat kézi eszközökkel összegyűjtik, majd megsemmisítik. Mivel a tarackos gyomok rendszerint csak foltonként jelentkeznek egy-egy szántóföldi táblán, ez a gyomirtási módszer is számba vehető az üzemi gyakorlatban. Hatására a gyomokról a kultúrnövényekre terjedő kártevők és kórokozók kedvezőtlen élettérbe kerülve nagyrészt elpusztulnak. Ez a módszer szintén jelentős gyérítő hatást gyakorol a gabonalegyek és a gabonafutrinka elszaporodására. A gabonaszipolyok esetében az aratást közvetlenül követő tarlóhántással megakadályozható, hogy az addig imágóvá még nem alakult egyedek a fejlődésüket az elpergett szemeken szívogatva befejezzék.
A tarlóhántás alkalmazásával a visszamaradt tarlót amellett, hogy bedolgozzuk a talajba, segítünk a talaj nedvességtartalmának megőrzésében, egyúttal nagyban segíthetjük a terület gyommentesítését, csökkenthetjük a kártevők, kórokozók élettevékenységét, szabályozzuk a talaj hőforgalmát, és segítjük a talajban élő hasznos mikroorganizmusok tevékenységét is. (gabonalap)
