A talajhőmérséklet szerepe

[dropcaps]A termesztett növények a vegetáció során nemcsak a levegő hőmérsékletével, hanem a talaj hőmérsékletével szemben is érzékenyek. Ennek a szempontnak a figyelembe vétele főleg akkor válik fontossá, ha tavasszal kifejezetten hideg időjárási viszonyok uralkodnak. [/dropcaps]Érezhetően megmutatkozik mindez a vetőmagok kelésében, az első levelek képzésében és a palánták legyökerezésében is. Ha túlságosan sietünk főleg a melegkedvelő növények (borsó, kukorica, dinnye, paprika, paradicsom stb.) magjainak kiültetésével, meglephet bennünket a magok alacsony csírázó és kelési képessége, a kiültetett palánták gyenge eredése, pusztulása. Még a hideggel szemben kevésbé érzékeny magok is kárt szenvednek elsősorban a csigák vagy a drótférgek károsításától. Gyakorta bebizonyosodik, hogy a túl korai vetés, vagy a túl korai kiültetés a hideg talajba nem gyorsítja meg a vegetációt, hanem ellenkezőleg, lehetővé teszi a károkozóknak, hogy tönkretegyék, vagy jelentős mértékben meggyöngítsék a kiültetett növényállományt.

A talaj hőmérsékletét javítja tavasszal, ha az ágyásokat fátyolfóliával, vagy áttetsző polietilén fóliával takarjuk. A melegkedvelő növények esetében bevált az is, ha a palántákat emelt ágyásokba, sorokba ültetjük, amelyeket a napsugár könnyebben átmelegít. A talajlazítás vagy a talaj tömörítése elsősorban a talaj nedvességtartalmát befolyásolja, a termőföld hőmérsékletére csak kevésbé van hatással.

Vetéskor és ültetéskor az elfogadott általános szabályokat ajánlott alkalmazni, esetenként azokat a helyi szokásokat és tapasztalatokat is kihasználjuk, amelyek a légköri és talajviszonyokat figyelembe veszik. A talaj hőmérséklete komoly befolyással van a termesztett növények növekedésére. A melegkedvelő növények, pl. a dinnye, paradicsom, paprika, kukorica, borsó, uborka például nehezen viselik a + 10oC-nál alacsonyabb talajhőmérsékletet. Gyökereik +20 és +35 oC közötti hőmérsékleten fejlődnek a legjobban. Hideg környezetben a növények tápanyagellátása akadozik, főleg a foszfor felvétele korlátozott. Ennek következtében késik és gyengébb a virágképződés, esetenként a levelek lilás színt kapnak (kukorica).

Nyáron a szabadföldi termesztés során ügyelni kell arra is, hogy a növényeket ne érje sokkhatás a túlságosan hideg öntözővíz miatt, ezért az öntözést este vagy korán reggel végezzük. Nyáron ugyanis délidőben a talaj felszínének hőmérséklete elérheti akár a +60 oC-t is.

A téli időszakban számolni kell a talaj befagyásával, illetve a talajhőmérséklet jelentős mértékű csökkenésével. Nagyon sok haszon- és dísznövény ellenálló a kifagyással szemben. A talaj rövid ideig tartó lehűlésével szemben ellenálló a rebarbara, a póréhagyma, az őszi fokhagyma. A hidegre érzékeny a szőlő, az őszibarack, a sárgabarack a gesztenye. 0,2– 0,5 m vastag talajtakarással a gyökerek körül megvédhetők a kifagyástól, ha a levegő hőmérséklete nem csökken -20 oC alá. A hó is védi a növényeket a kifagyástól. A mi térségünkben 0,5 m vastag hótakaró már elegendő arra, hogy a talaj egyáltalán ne fagyjon be. Télen a legveszélyesebbek azok a fagyok, amikor nincs hó a kertben. Ezért az értékes melegkedvelő növényeket takarással védjük, gyékénnyel, náddal fedjük, vagy levelekkel, tőzeggel, komposzttal takarjuk.