A talaj forgatása

A fordítás az egyik legfontosabb talajművelő eljárás. E műveletet az évelő növények által borított felület kivételével minden területen évenként legalább egyszer el kell végezni. E művelet végzése során elsősorban forgatunk, de bizonyos mértékig keverünk és porhanyítunk is. A cél sokféle. Így juttatjuk a talajba az előző növények tarlómaradványait, a szerves- és a műtrágyát. E művelettel hozzuk a felső szintbe a lemosódó kolloidokat és tápanyagokat, vagyis felcseréljük a művelt rész alsó és felső rétegét.

A csoportba három fordító eljárás tartozik. Ezek: az ásás, a szántás és a forgatás vagy rigolírozás. Az ásás lassú, nehéz, de nagyon jó minőséget biztosító talajfordító eljárás. A kiskertekben szinte mindenütt alkalmazható, és alkalmazzák is igen nagy felületen. Végezhető kézi eszközökkel és géppel. Az ásógépek azonban a nagyobb üzemek forgató eszközei.

A kézzel végzett fordítás eszköze az ásó, amelynek több típusa ismert. A legközismertebb és legelterjedtebb közülük a közönséges kubikos ásó. Minden talajtípuson alkalmazható. Válla széles, csúcsa hegyben végződő, kissé lekerekített. Használható taposóval vagy anélkül. A forgatási mélység taposóval ellátott ásó esetén a 40 cm-t is elérheti. Készül könnyebb és nehezebb kivitelben.

A másik típus a Kunde-ásó. Ennek éle alig lekerekített és kissé szélesebb, mint a felső része. Fejrésze kissé homorú, így a laza talajszelet sem esik szét rajta. Talajfordításra, ásásra csak laza talajon alkalmazható. Használata a kötöttebb talajokon nehéz, sőt kötött talajon szinte lehetetlen. Erősebb anyagból készül, mint a kubikos ásó, ezért főleg csemete-kitermelésre alkalmas. Általában azokhoz a kerti munkákhoz kell alkalmazni, ahol az ásóval feszíteni is kell (csemeték kitermelése).

Az ásóvilla különbözik a hagyományos vasvillától. Az ágai rövidebbek, vastagabbak, szélesebbek és a nyele is rövidebb. A kötött és a nagyon köves talajok talajművelő eszköze. Ezeken lehet vele fordítani is, de lazításra minden talajtípuson alkalmazható. Felhasználható még a tarack szedésére, és a gyökérféléket is könnyebb ezzel kiemelni.

Az ásás előtt a területet mindig meg kell tisztítani, hogy a kultúr- és gyomnövények szármaradványa a munkát ne akadályozza. A tisztítás eszköze a gereblye. Mivel ásásra a kissé nedves talaj a legalkalmasabb, szárazság előtt célszerű annak beöntözése. Nagyobb felület esetén a területet minden esetben osszuk fogásokra. A fogások 1–2 óra alatt felásható méretűek.

Az első művelet mindig az osztóbarázda készítése. Ennek lényege, hogy az első ásónyom földjét magunk mögött szétterítjük. A megfelelő osztóbarázda könnyíti a munkát, segít a tökéletes fordításban és az egyenletes mélység biztosításában.

A következő talajszelet már a barázdába kerül úgy, hogy az ásó lapjával megemelve, 180 fokos szögben megfordítva a tarlós része jut a barázda fenekére. Folytatva a munkát, ezután csak arra kell vigyázni, hogy a szeletek az előzőeknek megfelelő magasságban jussanak a már megfordított talajra. Így végezve a munkát elkerülhető a hullámos felszín kialakulása, és az a képződő enyhe ormok ellenére is egyenletesnek tűnik.

A fogás végén a nyitott barázdát a következő fogás osztóbarázdájának talajával töltjük meg, így folytatva a munkát a következő fogáson. Ennek megfelelően a munkavégzés iránya fogásonként változik.

Ásás közben a mélység az ásó behatolási szögével szabályozható. Minél meredekebben nyomjuk az ásót a talajba, annál mélyebb lesz az ásás. A ferde szögben lenyomott ásó mindig sekélyebb szeletet vág. Az utóbbi esetben a munkát végzőnek mindig mélyebbre kell hajolnia. Ebből következik, hogy 20–30 cm mély ásás könnyebben végezhető, mivel meghajlást, görnyedést alig kíván.

A munka persze könnyíthető a barázdaszelet vastagságának változtatásával is. Nehezebb talajon és mélyebb ásás esetén csak 2–4 cm-es szeletet vágjunk le egyszerre. Könnyebb, jó szerkezetű talajon és sekélyebb művelés esetén a barázdaszelet vastagsága a 10 cm-t is elérheti.

A szántóföldi növénytermesztésben egyes növények alá nélkülözhetetlen eljárás a talaj mélylazítása, amelyhez erős munkagépek és talajművelő berendezések állnak a rendelkezésre. A házi kertben néha szintén szükség van a talaj nagyobb mélységű lazítására, átforgatására, elsősorban az intenzíven tartott rendszeresen öntözött zöldségfélék talajéletének fenntartása érdekében, itt azonban a nagyteljesítményű gépek alkalmazása helyett más megoldás ajánlott. A talaj átforgatását általában a gyümölcsfák, az évelő növények és a szőlő telepítése előtt végzik.

A forgatás általában két-három ásónyom mélységben történik. Célja a talaj alsóbb rétegeinek a fellazítása és ott a levegő- és vízháztartás javítása. A forgatást az alsó talajrétegek trágyázásával is össze lehet kapcsolni, de itt fontos, hogy megfelelően érett trágyát használjunk.

A fellazításra szánt területet körülbelül 1 méteres sávokra osztjuk, az első sávból három ásónyom mélységben kitermeljük a földet, és a sáv mellé rakjuk (ez kerül az utolsó sávba a kitermelt föld helyére). A második sáv földjét a mellette levő immár kitermelt sávba rakjuk át, úgy, hogy a feltalaj a szomszédos sáv aljára, az altalaj (harmadik ásónyom földje) a felszínre kerül.(sz)

About Jó Gazda

Cikkajánló

Hogyan és mikor öntözzünk

A növények az évszaknak és fajtájuknak megfelelően különböző mennyiségű vizet igényelnek. Minden növényre igaz azonban, …