Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A szőlőtermesztők gyakorlati tapasztalatai szerint főleg az alföldi és a mélyfekvésű helyek hagyományos művelésű tőkéit feltétlenül óvni kell a fagyok ellen, amit a tőkék takarásával érhetünk el. Hasonlóan védeni kell az új telepítésű tőkéket, a kialakítás alatt levő szőlők és fagyérzékeny fajták biztosítócsapjait. Amikor ugyanis a hőmérséklet tartósabban -15, – 20 C-fok alá süllyed, a fagy nemcsak a takarás nélküli rügyeket és vesszőket teheti tönkre, hanem az idősebb tőkerészek is nagymértékben károsodhatnak, sőt el is pusztulhatnak. A kisebb kertben kézi kapával, a nagyobb szőlőben fogattal vagy géppel vontatott fedőekével takarhatunk.
Az idősebb szőlőt bakhátasan fedjük. A rövidcsapos metszésű tőkéinek alsó 4-5, a hosszúcsaposokénak 6-8 rügyét takarjuk be. Ahol szálvesszőt hagytunk meg, óvatosan árokba fektetjük le és teljes hosszúságukban takarjuk le földdel.
Az új telepítésű, fiatal és nagy tőtávú szőlő esetén viszont elegendő a tőkéket földhalommal védeni, vagyis felkupacolni. Hasonlóan járunk el a magas kordon és a lugas művelésű tőke biztosítócsapjaival is. Ügyeljünk majd, hogy a bakhátak, a földhalmok ne legyenek túl nagyok, mert a rügyek kipállhatnak. A védő földréteggel úgy fedjünk, hogy ormos formájú legyen, mert ha tetején vályú, bemélyedés marad, a csapadék ott könnyen összegyűlhet, megfagyhat és a fedett növényi rész is károsodhat. A rügypállás elkerülése érdekében lehetőleg csak szikkadt földdel fedjünk, s a munkánkat az erősebb fagyokig fejezzük be, mert a fagyott talajjal nem tudunk kellően (hézagmentesen) takarni.
A fagyérzékeny magas kordon és lugas művelésű fajták tőkéjét úgy óvhatjuk, ha a kordonkarokat és a törzset szorosan csomagoló-, vagy újságpapírral, esetleg szalmával, avagy csuhéval bekötözzük. (szl)
