Az ebben a lapszámunkban bemutatott hollandiai termelői szervezetben tapasztaltak mindezt alátámasztják, hiszen egy kétszáz termelőt tömörítő egységnek, amely ráadásul pontos üzleti stratégiával, kidolgozott fejlesztési elképzelésekkel, széleskörű értékesítési hálózattal rendelkezik, és a fogyasztói igényeket valamint a piaci trendeket is rendszeresen felméri, ehhez naprakészen alkalmazkodni tud, más a pozíciója, mint egy néhány áron gazdálkodó kistermelőnek.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szervezet a mögötte álló termelési potenciállal jóval kedvezőbb alkupozíciókban van/lesz mind a beszállítói mind pedig az értékesítési feltételekről szóló tárgyalásokon. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy maga a termelői szervezet létrehozása még nem jelent azonnali megoldást az ágazatot évtizede szorító gondokra, a radikális leépülés következtében szétszóródó kapacitások felújítására. Csak reménykedhetünk, hogy a hazai termelők is tudatosítják, a szervezettségben és a mögötte álló termelési potenciálban rejlő erő nem istenadta tulajdonság, hanem a piaci nyomás hatására és közepette kiépített működő rendszer, amit maguknak kell tartalommal megtölteniük úgy, hogy a versenyképesség fenntartása érdekében képes legyen folyamatosan reagálni a változó fogyasztói szokásokra.
Szilvássy László