Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Főleg a munkaerő hiánya gátja a fejlődésnek
A hazai mezőgazdaság utóbbi három évtizedes történetében a speciális növénytermesztési ágazatok ugyan nem játszottak meghatározó szerepet, de az utóbbi években a hagyományos kalászosok-kukorica-olajosok vetésforgóban gazdálkodó főleg nagyüzemi rendszerek mellett egyre többször kerülnek szóba nemcsak mint a fő tevékenységi köröket kiegészítő lehetőség, hanem az agrárágazat további fejlődésében is hangsúlyosabb szerepet szánnak nekik a különböző fejlesztési koncepciók. Főleg a környezet és az intenzív termesztés diverzifikációja, sokszínűsége, a vidéki élet fenntartása és fejlesztése, valamint a környezetkímélő eljárások fokozottabb alkalmazásának elősegítése érdekében. Ezeknek a céloknak a támogatásával az uniós agrárpolitika új alapelvei is számolnak.
Egy-két évtizeddel ezelőtt még a hazai mezőgazdaságba irányuló dotációk elégtelenségével indult és záródott a legtöbb hangos vélemény a szlovákiai mezőgazdaság, s ezen belül a speciális növénytermesztési ágazatok helyzetét elemző és lehetőségeit felvázoló eszmecserékben. A támogatások szintjét ugyan még most is sokan keveslik, de ma már egyre többször kerülnek szóba a speciális növénytermesztési ágazatokban rejlő jól kihasználható lehetőségek.
Kétségtelen, hogy a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés rendszerváltás utáni leépülését a piacok szabaddá tétele és átrendeződése, az üzletláncok erőteljes térfoglalása és az ágazatok fokozott kézimunka-igénye mellett az említett ágazatok elhanyagolt műszaki színvonala, a visszafogott fejlesztési források és a hazai feldolgozóipar, a konzervgyárak totális felszámolása is „elősegítette”. Nem csoda, hogy az említett okok hosszú ideig adtak hivatkozási alapot arra, hogy a gazdálkodók ezeket leépítsék, sőt a meglévő kedvező termesztési feltételek ellenére a legtöbb helyen teljesen felszámolják, ill. mellőzzék. Az utóbbi időszakban azonban mintha fordult volna a kocka, a nagyüzemi gazdálkodók közül is egyre több helyen ismerik fel és használják ki a speciális növénytermesztésben rejlő lehetőségeket. Legtöbben egyelőre még csak a saját termesztési feltételeikből kiinduló elképzelésekkel vágnak bele a különböző tevékenységekbe, de egyre többet hallani az ide irányuló célirányos fejlesztési beruházásokról is.
A Duna árterébe tartozó Csiliz patak által körbefogott falvakat tömörítő egykori csilizközi mezőgazdasági szövetkezetben a rendszerváltás előtti időszakban mintegy száz embert foglalkoztató 150 hektáros kertészeti termelés is működött. Az 1974-ben hét település szövetkezetének egyesülése révén létrehozott 6 500 hektáros nagyüzemben három településen is termesztettek zöldséget, közülük kettőben termálvizes kútból nyert meleg vízzel fűtött üvegházak is rendelkezésre álltak. De ez már a múlté. A zöldség ágazatot már régebben felszámolták, az üvegházakat bérbe vagy eladták, alapjában véve ezt a tevékenységet abbahagyták. A jelenleg több mint 4 ezer hektáron gazdálkodó Csilizköz Rt. hagyományos szántóföldi növények (kalászosok, kukorica, olajosok) mellett jelentős területen termeszt takarmánynövényeket is, lévén, hogy az állattenyésztési ágazatban még mindig 800-as tehénállomány (a sertéstartást az idei év végéig felszámolják), és 60 ezer tojótyúk takarmány-ellátását kell biztosítania.
A transzformáció után többszöri tulajdonosváltáson is átesett gazdaság vezetése (immár az ESIN pénzügyi csoporthoz tartozó Agročat kötelékében) az elmúlt évben hozott döntést arról, hogy a hagyományokat megújítva visszatérnek a zöldségtermesztéshez. Keszegh Péter, a Csilizköz Rt. növénytermesztésért felelős főagronómusa számára ez a helyzet csak annyiban jelentett új kihívást, hogy immár új technológiai és műszaki feltételek keretében kellett megszerveznie a termelést. Előtte ugyanis több mint tíz évig az egykori szövetkezetben is ő szervezte és irányította a kertészeti munkákat. Ami a jelenlegi feltételek között sem egy leányálom. De ma már segítője is van, fia Péter, aki fiatal, főiskolát végzett agronómusként veszi ki részét a feladatok ellátásából.
Miután a Csilizköz Rt. vezetése a szabadföldi zöldségtermesztés felfuttatása és fejlesztése mellett döntött, tavaly 92 hektár csemegekukoricával és 36 hektár zöldborsóval indultak. Mindkét terményt egy székesfehérvári székhelyű feldolgozó üzemmel szerződve értékesítették. A magyarországi partner adta a vetőmagot és a technológiát, egyúttal a betakarítást és a szállítást is ő szervezte. Első lépésként azonban a sikeres zöldségtermelés technológiai követelményei közül kihagyhatatlan öntözés lehetőségét kellett biztosítani, ennek érdekében a gazdaság 300 hektáron teljesen új öntözőrendszert épített ki saját és uniós forrásokból, amely Linear típusú öntözőberendezésekkel a parcellákat övező csatornákból nyert vízzel pótolja a sikeres termesztéshez szükséges csapadékot. Ez az öntözési lehetőség új lökést adott a vetőmagkukorica szaporításának is, amelyet már 200 hektáron termesztenek. Hozzá kell tenni, hogy ebben a témában a legnagyobb gátló tényező a követelményekben előírt biztonsági sáv betartása, amely még az ilyen nagyobb területen gazdálkodó üzemekben is esetenként gondot okoz, főleg a szomszédos parcelláktól való elkülönítésben.
Az idei évben egy újabb speciális növénnyel, a fűszerpaprikával bővítették a termékstruktúrájukat. A csöpögtető öntözéssel felszerelt 13 hektáron telepített fűszernövény tavaszi telepítése eléggé hektikusan indult. A palántaneveldéből meglehetősen megnyúlt palántákat kaptak, amelyeket időhiány miatt nem edzhettek a szabadföldi viszonyokhoz, így az elültetett állományok számára létkérdés volt a folyamatos vízellátás biztosítása. S noha a csepegtető csöveknek az öntözőrendszerhez való csatlakozását ideiglenes áthidaló megoldással egy kisebb kapacitású szivattyúval kellett megoldaniuk. Az ügyes készülék jól állta a sarat, s gyakorlatilag 1 hónapig szinte megállás nélkül juttatta ki a vizet és a tápoldatot a palántákhoz. Ez is közrejátszott abban, hogy az állomány a vegetáció alatt ígéretesen fejlődött, és szép hozamokat ígért. Már csak a betakarítást kellett megszervezni…
Mire ez a cikk megjelenik, a szezonmunkások már minden bizonnyal befejezték a szedést, amelyet egyelőre nem lehet gépi munkával kiváltani. Keszegh Péter gyakorlati tapasztalata szerint ez a kézimunka-igény lesz, illetve már ma is a zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztésének egyik legnagyobb akadálya. Sajnos, ez a tapasztalat már nem egyedi, a legtöbb termesztő már néhány éve folyamatosan jelzi, hogy gondok vannak főleg a szezonális munkák végzésében a munkaerővel, annak hiányával. Ez a probléma ebben a gazdaságban is komoly gondokat okoz, s az előjelek szerint okozni is fog, ha az ügyben esedékes lépéseket nem hozzák meg az illetékesek. A főagronómus szerint egyrészt kedvezőbb feltételeket kellene kialakítani az esedékes szezonmunkára jelentkezők nyilvántartásával kapcsolatos adminisztratív követelményekben, másrészt az idevonatkozó elvonások és kötelező befizetések radikális csökkentésével vagy teljes felszámolásukkal anyagilag is vonzóbbá lehetne tenni az ilyenfajta munkavállalást. Ezzel akár kikerülhetővé válna a munkaközvetítő ügynökségeknek fizetett szolgáltatói díj, amit közvetlenül a munkavállalók kaphatnának meg. Mert napjainkban a 8-10 eurós munkaközvetítői díjból maguk a munkások annak kb. csak az egyharmadát kapják kézhez. S akkor még nem beszéltünk az elszállásolás és az étkezés költségeiről, amit úgyszintén a gazdaságnak kell állnia. Keszegh Péter még bízik abban, hogy kedvezőbb, főleg fizetési feltételekkel a közvetlen környezetükből is többen vállalnának idénymunkát.
Mert jelenleg ők is Ukrajnából és Észak-Szlovákiából verbuvált munkásokat foglalkoztatnak, akik 10 napos – kéthetes turnusokban váltják egymást. Kinn a parcellán pl. a szlovákiai csoportot alkotó romákat saját felügyelőik irányítják, igyekeznek folyamatosan fenntartani a rendet, noha a munka minőségével nem mindig lehetnek elégedettek. Az ukrajnai vendégmunkások között viszont nem ritka, hogy főiskolai végzettségű fiatalok is vannak, akik még ilyen feltételek között is vállalják az otthoninál magasabb bérekért a kemény munkát. Miközben beugrik az az adat, hogy nálunk a mezőgazdasági főiskolai végzettséggel rendelkezők háromnegyede közvetlen pályaelhagyó…
A Csilizköz Rt. esetében a zöldségtermesztés újraindítása és fejlesztése érdekében tett lépések nemcsak pillanatnyi piaci és támogatási előnyök kihasználására irányulnak, hanem céltudatosan egy környezetkímélőbb, a termelési struktúrában is diverzifikáltabb, sokszínűbb környezeti feltételeket eredményező gazdálkodási módot szeretnének követni. Nem véletlen, hogy a következő évi elképzelések további bővítésekkel számolnak. A speciális növények köre jövőre batáta, dinnye és eper termesztésével bővül, egyúttal a piaci és feldolgozói igényekhez igazodva növelni fogják az eddig termesztettek vetésterületét is. Szóba került egy új üvegház építésének a terve, ehhez a meglévő termálvízforrás nyújtotta lehetőségeket is igénybe vennék. A csilizközi gazdaság példája is mutatja, hogy a speciális növények termesztése nem feltétlenül csak a kisüzemi, egyéni gazdálkodók számára kínál lehetőségeket, hanem a telepítéstől az értékesítésig jól megszervezett nagyüzemi formában is életképes lehet.
Kép és szöveg: szilvássy
