Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A propolisz összetétele a méhek által elérhető növényektől függ. Színe, illata és valószínűleg a gyógyhatása is függ a forrás-növényektől és a gyűjtés időpontjától (évszaktól) is. A propolisz gyűjtése családonként változik, egyes családok igen sokat gyűjtenek és használnak belőle a méhész bosszúságára, mert a kereteket igen erősen összeragasztják. Kísérletileg kimutatták, hogy a nagyon kevés propoliszt gyűjtő méhcsaládok gyakrabban esnek áldozatul betegségeknek, mint az erősen ragasztó családok.
A propoliszt csak az Apis mellifera méhfajta gyűjti. Az ázsiai méhfajták nem, míg néhány fullánknélküli közép-amerikai méhfajta szintén gyűjt propoliszt. Azokon a területeken, ahol az Apis mellifera él, a propolisz felhasználása évezredekre visszamenően ismert.
A propolisz színe világostól sötétbarnáig változik eredetétől függően. Szobahőmérséklettől 100 oC fokig a propolisz igen ragadós, lágy, nyúlós állagú. Megfagyasztva kemény lesz, törékennyé válik.
A propolisz oldására leggyakrabban alkalmazott anyagok az etilalkohol, éter, glikol és víz.
A propolisz összetétele igen gazdag, 150-nél több alkotóelemet sikerült eddig azonosítani, de minden újabb elemzés újabb és újabb alkotókat eredményez. Amint ez már többször említésre került, az összetétel attól függ, hogy milyen növényekről gyűjtötték a méhek. A legnagyobb részt, kb. 50% különféle flavonoidok, fenolsavak és ezek észterei teszik ki. Nálunk leggyakoribb a nyár-, nyír- és tölgyfák rügyeiről származó propolisz.
A propolisz termelésére a méhek azon szokását használjuk ki, hogy minden olyan rést, ahova nem férnek be, nem tudnak rajta átmászni, kitöltik propolisszal. E célból alkotta meg Csapó a róla elnevezett rácsrendszert. A rácsrendszer három réteg extrudált műanyag (Netlon) hálóból áll, melyeket a kaptár méretének megfelelően kell leszabni. A keretek tetejére, a takaró helyett kerül fel legalsóként egy nagy szemű kb. 40×40 mm-es lyukbőségű, négy-öt mm vastag rács. Erre jön a középső, kb. 20×20 mm lyukbőségű rács, végül harmadikként egy, a szúnyoghálónál ritkább, 2–3×3 mm-es lyukbőségű rács. Ezt még le lehet takarni egy igen laza szövésű vékony vászonnal. A méhek, mivel nem tudnak rajta átjárni, a réseket nem tűrik meg, és fokozatosan a legfelső rácsot teljesen teletömik propolisszal. A két alsó rács felemeli a legfelsőt, így a méhek a teljes felületén beragasztják, nem csak a léputcák felett. Ha a rács megtelt, el kell szedni, behelyezve egy tiszta fóliazsákba. A rácsokat zsákostul be kell helyezni a mélyhűtőbe. A propolisz megfagy, rideggé válik. A rácsokat a fóliazsákban összehajtogatva – megütögetve a tiszta propolisz kipereg. Fagyott állapotban megdarálható. Saját célra erős pálinkában, vagy 70%-os alkoholban feloldva fogyasztható. (jt arch)
