A kert egyéb létesítményei

Pergolák

A pergolák fokozzák a kert szépségét és kiterjesztik a térélményt. A pergola lényegében egymáshoz csatlakozó kapuzatok sora. Rendeltetése lehet többféle, melyek közül a következőket említjük meg:

– a kerti gyalogutak egy szakaszát vagy egészét virágokkal ékesített falként szegélyezheti,

– fal vagy sövény elé állított padot rejthet,

– bejáratul szolgálhat a kertnek egy különleges részébe, stb.

Létesítésekor a következőket vegyük figyelembe:

1. nem állhat magányosan pl. a pázsit közepén vagy egy virágágy szélén, minden esetben valamilyen célt kell szolgálnia;
2. hagyományos és legszebb építőanyaga a fa, de készülhet más anyagból is, mint. pl. műanyagból, fémből, stb., semmiképp se építsük vegyes anyagokból;
3. formájának összhangban kell lennie a kert stílusával, pl. a rusztikus oszlopok nagyon jól mutatnak egy hagyományos kertben, de giccsként hatnak egy ultramodern formavilág környezetében;
4. az építménynek erősnek és megfelelően rögzítettnek kell lennie, hogy a futónövények terhét elviselhessék, és ellenálljanak a szélviharoknak.

Abban az esetben, ha nincsenek az asztalosmunkákhoz adottságaink, legjobb, ha az árudákban kapható előre gyártott pergolát vásárolunk. Jelenleg nagyon sokféle alakban, formában, változatokban kaphatók. Összeszerelésükkor minden esetben tartsuk be a használati utasítást.

Lépcsők

A lépcső a mozgás megkönnyítésére alkalmas építmény, célja a szint-különbségek leküzdése. Építésénél három alapszabály betartása indokolt: legyen biztonságos, praktikus és szép.

A lépcsőnek két alaptípusa van:

1. besüllyesztett lépcső – ebben az esetben a fokok az alattuk lévő, szilárd felfekvést nyújtó rézsűbe vagy a lejtőbe vannak beágyazva;
2. szabadon álló lépcső – ez függőleges fal elé épített szerkezet, amelyen az egyik szintről a másikra juthatunk.

Házilag csak az egyszerűbb lépcsőket készítsük a bonyolultabb szerkezetűek elkészítését bízzuk szakemberre.

A lépcsőfellépők építőanyaga lehet tégla (fagyállónak kell lennie), burkolókő, természetes kő, fűrészelt rönkfa, esetleg vasúti talpfa. A járófelület borítására használhatunk járdalapokat, kőzúzalékot, természetes követ, faaprítékot, térburkoló elemeket, vagy fát. Az építőanyagoknak összhangban kell lenniük a kert stílusával, a csatlakozó utak, teraszok és falak felületével.

A lépcső csak egyforma magasságú és egyforma szélességű fokokból állhat. A járófelületnek mindenekelőtt csúszásmentesnek kell lennie.

Szegélyek

A szegélyek gyakorlati jelentősége háromféle lehet:

1. megakadályozza a burkolóanya

g szétszóródását, szétcsúszását2 visszatartja a virágágyak földjét

3. megakadályozza a pázsit túlburjánzását.

A szegélyezésnek rengeteg formája és anyaga van. Válasszunk körültekintően.

A szegélyeknek két nagy típusa van:

– vannak süllyesztett szegélyek, céljuk, hogy a közlekedést nem akadályozva elválasszák a gyepfelületet a falaktól, járdáktól, ágyásoktól, és

– vannak kiálló szegélyek, feladatuk meggátolni a talaj vagy a burkolóanyag elmozdulását a szomszédos terület felé.

Süllyesztett szegélyeket készíthetünk járdalapból, téglából vagy térkőből (ezeket az anyagokat betömörített homokágyazatba fektessük), de lefektethetünk szalagszerű szegélyt is (ügyeljünk arra, hogy a szegélyt alkotó szalag tetejének a talajfelszín alatt kell lennie, hogy a fűnyíró akadálytalanul átgördülhessen fölötte).

A kiálló szegélyek építőanyagai:

Téglák és szegélykövek – erre a célra szokványos burkolóelemeket vagy fagyálló téglát használhatunk. A téglákat vagy a szegélyköveket szilárdan be kell ágyazni a talajba vagy az alapzatba.

Égetettanyag-szegélyek – napjainkban jó szolgálatot tesz a szabályosan kialakított kertek ágyásainak peremén, de a kötetlenebb hangulatú kertekben már nincs helye. Mérete általában kb. 22,5 x 15 cm.

Hosszú szegélyelemek – egyenes szegélysort leggyorsabban ilyen elemekből készíthetünk, de a töréseket csak dorongszegéllyel lehet követni. Sokféle szegélyelem kapható, hosszúságuk 45–90 cm, magasságuk 15–20 cm. Az elemeket jól be kell ágyazni a talajba vagy az alapozásba.

Növénytámasztékok

A növénytámasztékok használatával elősegítjük a gyengébb szárú futónövények erőteljesebb fejlődését. Alapjában véve két lényeges tulajdonsággal kell rendelkeznie:

– legyen erős, hogy a buján tenyésző kúszónövények súlyát elbírja, valamint ellenálljon s szeles időnek;

– legyen láthatatlan, hogy ne a tám

asztékot nézzük, hanem a növényeket.Két fő típusa ismeretes:

1. szabadon álló támasztékok – dísznövények (pl. rózsák) valamint zöldségeskertben kúszó zöldségfélék (pl. bab) futtatására használjuk;
2. fali támasztékok – segítségével függőleges felületeket (pl. házfalakat) takarhatunk el, futtathatunk rájuk pl. rózsát, lilaakácot, iszalagot, stb.

A szabadon álló támasztékokat erősen rögzítsük, a bambusznád botokat mélyen nyomjuk a talajba, az erős karókat akár betonalapba is állíthatjuk. A faanyagokat lássuk el konzerváló kezeléssel. Faltámasztékként különböző rácsokat használhatunk. A legszebb rácsok faanyagból készülnek, de készülhetnek acélból, rugalmas (négyzetrács) vagy merev (diagonál rács) műanyagból.

A rácsokat megfelelően erősítsük a falra. A rácsot ne közvetlenül a falra rögzítsük. A rács és a fal között hagyott hézag lehetővé teszi, hogy a növények körbefonják a léceket.

Kép és szöveg: Farsang István