Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Ha az őszi lombhullás után nem végeztük el az alakító metszést a gyümölcsfákon, az év végi ünnepek után, ha az időjárás lehetővé teszi, ajánlott kimenni a gyümölcsös kertbe és megvizsgálni, hogy milyen állapotban vannak a fák. Ilyenkor a csupasz ágak jóval áttekinthetőbbé teszik a fák koronáját, könnyebben észrevehetjük és kijavíthatjuk az esetleges hibáikat.
A mérsékelt éghajlati öv alatt növő fák esetében a téli időszak alatt kétféle nyugalmi állapotot különböztetnek meg: a mélynyugalmit és a kényszernyugalmi szakaszt. Ha ebben a téli időszakban lemetszünk egy gyümölcsfaágat és a lakásban beleállítjuk egy vízzel teli vázába, megfigyelhetjük, hogy kihajt-e. Ha nem, akkor ez a fa már mélynyugalmi állapotban van. A mélynyugalmi időszak az őszi lombhullás után kezdődik el, ilyenkor a növényekben a kihajtás hormonálisan gátolt. A korán virágzó fajoknál a mélynyugalmi állapot azonban csak rövid ideig, általában az első téli fagyoktól kezdve január végéig – február elejéig tart. Az ezt követő kényszernyugalmi szakaszban a növényeket már csak a kedvezőtlen időjárási körülmények gátolják. Ha felmelegedés jön, és tavasziasra fordul az idő, a rügyfakadás azonnal megkezdődik. Ennek azonban megvan az a veszélye is, hogy a kései tavaszi fagyok újra megkárosítják, vagy teljesen tönkre is tehetik a virágokat és a termést.
Az őszi-téli időszakban végzett alakító metszéseket a lombhullást követően addig lehet elvégezni, amíg a fákon nem indul meg a rügyfejlődés. A metszések alapvető célja, hogy egyensúlyban tartsuk a fák növekedési erélyét, vagyis a hajtások fejlődését a várt terméshozammal. Ha a növényt nem metsszük, sok gyümölcsöt hozhat, viszont a hajtásfejlődése lelassul, vagy akár teljesen le is állhat, a fa felkopaszodik, elöregszik. Túlzott visszametszésnél viszont csak a hajtásfejlődésre fordítja a növény az energiáit, így kevés gyümölcsöt hoz. Ezért a metszés a gyümölcsfák hatékony kezelésének egyik alapvető követelménye. Minden metszés jó és szükségszerű, még akkor is, ha csak az a célunk, hogy a fának szép formája legyen. Ha nem metsszük meg a gyümölcsfákat és a bokrokat, azzal sokkal nagyobb kárt okozhatunk. Metszés nélkül is terem ugyan gyümölcs, de a művelettel nemcsak a termés mennyiségét és minőségét tudjuk szabályozni, hanem serkenteni tudjuk a fa növekedését, egyúttal az egészségének megőrzésében is fontos szerepet játszik.
A metszés egyik arany szabálya az 1/3 : 2/3 arány betartása az egyes ágak rövidítése során, ahol a kisebb ágrész a lemetszett. A meredeken feltörő ún. vízhajtásokat mindig le kell vágni az ágakról, ezek sosem hoznak termést. A gyümölcsfák kezelésében a kezdeti fejlődésük során fontos szerepe van a koronaalakító metszésnek – amikor a fiatal, frissen ültetett fát igyekszünk az általunk kívánt alakúra és méretűre alakítani. Ebben az esetben fontos, hogy a megfelelő ágakat távolítsuk el, illetve hagyjuk meg, hogy az ágak képesek legyenek elviselni a gyümölcsök által rájuk nehezedő terhelést. A metszés az idős fák esetében sem elhanyagolható. Az idős fa ugyan egyre több gyümölcsöt hoz, de alig növeszt új hajtásokat. Visszametszés nélkül a fa elöregedik – ezeknél a fáknál fiatalító metszést érdemes végrehajtani. Ez azonban nem mindig egyszerű, hiszen, ha túlságosan nagy visszametszés, akkor elveszhet a virágok és gyümölcsök nagy része, ezért meg kell találni a középutat. Fontos szabály még, hogy a hajtásokat olyan ágakra kell visszavágni, amelyek kevésbé ágaznak el, illetve az erősen oldalirányba növő, vagy lelógó oldalágakat szintén érdemes eltávolítani. (sz- hv)
