A gyökérzöldségek öntözése

A vízigényük fokozatosan növekszik

Annak ellenére, hogy a gyökérzöldségeket nem soroljuk a kifejezetten vízigényes növények közé – a vízhiányra és a szakszerűtlen öntözésre több élettani rendellenesség, terméstorzulás vezethető vissza. Az első gondok már a vetés után megmutatkozhatnak. A magas olajtartalmú magok például nehezen veszik fel a nedvességet ezért, ha a talajban kevés a víz, hosszú időre elfekszenek a szemek.

A gyökérzöldségfélék vízigénye a tenyészidő folyamán folyamatosan növekszik. Ennek a mind nagyobb lombozat és a fokozott vízfogyasztás az oka, de az egyre mélyebbre kerülő vízfelvevő gyökérzet is szükségessé teszi a vízadagok növelését. A téli tárolási fajták répateste például akár 25–30 cm hosszúra is nőhet, és a gyökérzet egy része ez alatt helyezkedik el. Ha tehát annyi vizet akarunk kijuttatni egy-egy öntözés alkalmával, amennyi az alsó gyökerek szintjét is eléri, akkor 30–35 mm-es vízadagra (30–35 liter/m2) van szükség.

A sárgarépa, a petrezselyem a szokásos tüneteken kívül, mint a lombozat hervadása, sötét levélzet, más formában is jelzi a vízhiányt: a répatest keresztmetszete szegletes, nem kerek, elágazó, nagy számban fejleszt oldalgyökereket, vékony.

Ha a növekvő vízigény alapján szeretnénk sorrendet állítani a gyökérzöldségek között, akkor az első helyre mindenképpen a zeller kívánkozik. Ez a faj egy szárazabb évben 150–200 mm-es idénynormát is igényel. (Idénynorma = a tenyészidőszakban kijuttatott vízmennyiség mm-ben.) Az ültetés utáni ún. beiszapoló öntözést nem számítva – ez kb. 5 mm – tehát a tenyészidőben 4-5 alkalommal 20-40 mm-es vízadagot kell kijuttatni. Természetesen a tenyészidő kezdetén kevesebbet, a gumóképzés idején többet.

A sárgarépa és a petrezselyem vízigénye hasonló. Nagyobb különbség a fajták között van, a korai, kisebb termésű fajták 30–50 %-kal kevesebb vizet vesznek fel a talajból, mint a tárolási fajták. Ezeknél is fokozatosság elvét betartani, kezdetben kisebb, később nagyobb adagokkal öntözni. Átlagosan csapadékos esztendőben 3–4, a nagyobb vízigényűek esetében 4–5 alkalommal adagolt 30–30 mm öntözővíz fedezi a szükségletet, még az igényesebb hibrideknél is. Száraz és forró évben ennek akár a kétszeresére is szükség lehet.

Viszonylag jól „tűri” a szárazságot a paszternák, egy-, esetleg kétszeri, száraz évben 3-4-szeri öntözéssel eredményesen termeszthető. Alkalmanként, a talaj nedvességtartalmától függően 20-30 mm-nyi vizet adagoljunk. Hasonlóan jól viseli a cékla is a szárazságot, de kellő vízmennyiség hiányában termése apró, gyenge minőségű lesz. Egyes megfigyelések szerint a szárazság az arra hajlamos fajtáknál a termés gyűrűsödését okozza. A rövidebb tenyészidejű fajtákat 2–3, a hosszabb tenyészidejűeket 3–4 alkalommal kell 15–20 mm-es vízadaggal öntözni.

Nemcsak a vízhiány, de a sok víz is tud gondot okozni. A túlöntözött répa levele megsárgul, könnyebben megbetegszik, termése felreped, ezért tárolásra alkalmatlan. Különösképpen az őszi öntözéssel vigyázzunk, mert a túlöntözés, akár csak a sok csapadék a répa rossz eltarthatóságához vezet, a termény még a kedvező tárolási körülmények között is romlásnak indul. A rendszertelenül adagolt víz a répatest torzulásához vezethet, a termés göcsörtös, bunkós lesz, gyakran felreped.