Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A háztáji zöldségeskertekben általában még napjainkban is többnyire tapasztalat vagy az időjárás alakulása nyomán öntöznek ilyen-olyan intenzitással. A szakmai leírásokban ugyan megadják az egyes zöldségfajták tápanyag- és vízigényét, a gyakorlatban azonban ezt ritkán tartják be. Pedig az öntözés gazdaságos elveinek betartásával jelentős mennyiségű vizet, s ezzel együtt költséget takaríthatunk meg. Ehhez azonban ismerni kell a növények vízszükséglete mellett a lehullott csapadék mennyiségét, és ki kell tudni számítani az öntözéssel kijuttatandó víz mennyiségét is.
A csapadék mennyiségét egyszerű csapadékmérő edényekben folyamatosan figyelemmel kísérhetjük. A mesterséges csapadékpótlás, vagyis az öntözés során azt az alapelvet érdemes betartani, hogy a talajt olyan mélységben nedvesítsük, amilyen mélyen vannak a növények gyökerei. Más vízadagot igényel például a gyümölcsfa, amelynek gyökerei 25–60 cm mélyen találhatók, mint az uborka, amelynek a talaj felső rétegében helyezkednek el a gyökerei. A szőlő gyökerei 30–40 cm mélyen, a ribizlié 20–30 cm mélyen vannak.
Tudni kell azt is, hogy egy-egy vízadag milyen mélyen nedvesíti át a földet. Átlagosan a 10 mm-nyi vízadag, amely 1 m2 területre kijuttatott 10 liter vizet jelent, 10 cm mélyen nedvesíti át a talajt.
Az öntözésre legalkalmasabb időszak az enyhe eső utáni idő, amikor a növények alapvetően nyitottak a víz felvételére, egyúttal a hőmérséklet alakulása is megfelelő erre. Ezen kívül a reggeli öntözés a környezeti feltételek miatt kedvezőbb, mint az esti, mivel ilyenkor a talaj hőmérséklete is közelebb esik a víz hőmérsékletéhez. Ajánlott, hogy az öntözővíz hőmérséklete ne legyen 5 oC-nál nagyobb, mint a talaj hőmérséklete. Tűző napsütésben az öntözés egyáltalán nem ajánlott.
Az öntözés során fontos szempont a vízadag kijuttatásának intenzitása, vagyis az egységnyi idő alatt kijuttatott vízmennyiség, amelynek összhangban kell lennie a talaj vízfelvevő képességével. Az öntözés során az alacsonyabb szintű, óránként 4-8 mm-nyi vízadag kijuttatása az ajánlott. A nehezebb, kötöttebb talajokat alacsony intenzitással és nagyobb adaggal öntözzük, esetenként az öntözést megszakítva, szakaszosan végezzük. A laza könnyű talajokra kisebb adagokkal és gyakrabban juttatunk ki vizet. Tudatában kell lenni annak is, hogy a túl sok víz kimossa a tápanyagokat a termőtalajból. A kijuttatott víz kipárolgását a talajból a felső réteg porhanyításával, megmunkálásával csökkenthetjük. A talaj kipárolgása naponta 2–10 mm-nyi, forró napsütésben ennél több is lehet.
A vízadag kiszámítása
Az öntözéssel kijuttatandó vízadag kiszámításához először is ismerni kell a vízszivattyú teljesítményét, vagyis hogy egységnyi idő alatt mennyi vizet képes a csőrendszeren át kijuttatni. Háztáji viszonyok között ezt egyszerűen is megállapíthatjuk, megmérjük, hogy az öntözőberendezés mennyi idő alatt tölt meg pl. egy 10 literes edényt. A kijuttatott víz mennyiségét az idővel elosztva megkapjuk az egységnyi teljesítményt. Ha például a 10 literes edényt 15 másodperc (0,25 perc) alatt tölti meg, ennek alapján kiszámítható, hogy percenként 40 liter, óránként 2400 liter vizet juttat ki.
Ennek alapján az öntözendő terület nagyságához viszonyítva (a vízmennyiséget a területtel elosztva) már pontosan megállapítható, hogy egységnyi időpont alatt a területre mennyi víz jut, illetve mennyi ideig kell működtetni az öntözőberendezést, hogy a megfelelő vízadagot ki tudjuk juttatni.
Másfajta számolási mód alkalmazható, ha például egy 30 m2-es ágyásra 20 mm-nyi vízadagot akarunk kijuttatni. 20mm-es vízadag négyzetméterenként 20 liter vizet jelent. A 30 m2 területre tehát összesen 600 liter víz kell. Ennek kijuttatásához az előbbi példánál maradva a 40 liter/perc (2400 liter/óra) teljesítményű berendezést 15 percig kell működtetni. Ha viszont kisebb teljesítményű pl. 5 l/óra csepegtető berendezést alkalmazunk, a szükséges idő 120 perc, vagyis 2 óra. (sz)
