Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A fészkesek családjába tartozó évelő növény, melyet fogyasztásra általában egyévesként termesztenek. Nálunk egyelőre még nem túlságosan elterjedt, de Nyugat- és Dél-Európában eléggé ismert és kedvelt zöldségnövény. Nagyon ízletes, tápanyagokban gazdag gyökerét, gyakran a spárga helyett is fogyasztják. Magas cukortartalma (12%) kellemes, édeskés ízt kölcsönöz neki. Gyökere igen gazdag ásványi sókban is. Mész, foszfor, vas is kimutatható bennük. Vitamintartalmuk közepes. A gyökér fekete színű, vastag, hengeres, nem elágazó, bőven tartalmaz ún. tejnedvet.
Leginkább a mély termőrétegű, közömbös kémhatású, humuszos vályogtalajokat kedveli. A gyökerek laza talajon kisebbek, a túlságosan kötött talajon pedig elágazásra hajlamosak lehetnek. A feketegyökér a hideget és a meleget is jól tolerálja. A magvak 8-10 °C-on már csíráznak, de általában gyorsan elvesztik csírázóképességüket; az egyéves mag még biztosan csírázik, a második évtől már alig. A növény fejlődéséhez a 15-20 °C közötti hőmérséklet az optimális. Vízigénye mérsékelt, de főleg a kelés idején szüksége van a megfelelő vízellátásra.
Telepítése nyár végén (augusztus közepe–szeptember eleje között), vagy tavasszal (március második fele–április első fele között) lehetséges. A nyár végi vetés esetén áttelelő termesztésről van szó, aminek nagyobb a termésbiztonsága, a tavaszi vetés azonban a fogyasztás szempontjából jobb minőségű termést (gyökereket) eredményez. A háztáji kertekben 25-30 cm-es sortávolságra 2-4 cm-es mélységre vetik. Az elvetett magvak 10-12 nap alatt kelnek ki. 4-5 lombleveles állapotban 8-12 cm-es tőtávolságra egyelik őket. Gondozás szempontjából fontos, hogy az esetlegesen megjelenő magszárakat lehetőleg korán, minél fejletlenebb állapotban eltávolítsuk. A feketegyökér ugyan évelő növény – a magszáraknak csak a második évtől kellene megjelenniük –, de bizonyos körülmények (pl. vízhiány, nyárvégi vetés) hatására ez már az első évben is bekövetkezhet. A magszárat fejlesztett növény karógyökere – amennyiben a magszár eltávolítására kellő időben nem kerül sor – gyengén fejlett és erősen rostos állagú lesz. A karógyökerek – mind nyárvégi, mind tavaszi vetés esetén – október végére érik el végleges méretüket, ekkor kerülhet sor a betakarításukra. Ezt fagymentes időben télen és kora tavasszal (március végéig) is elvégezhetjük. A gyökereket óvatosan kell felszedni, hogy azokon sérüléseket ne okozzunk, mert ezeken keresztül kifolyik a bennük lévő tejnedv, és akkor fogyasztásra már alkalmatlanokká válnak. (sz)
