Egy kertépítész jól tudja, hogy a szabadban nemcsak a virágok, hanem a növények levélzete is a látvány részét képezi. Ha pedig a levelekről van szó, akkor nincs még egy olyan növény, amely vetekedne a díszcsalánok igéző szépségével.
A díszcsalánoknak számtalan nemesített fajtája létezik, és bár a termesztők eleinte csak a növények színeivel és mintázatával foglalkoztak, az utóbbi időben olyan szempontok is előtérbe kerültek, mint a naptűrés, a késleltetett virágzás, a gazdagabb szárnövekedés és a speciális növekedési habitusok, mint például a kompakt forma.
Melyik fajta a legjobb?
A számtalan szín- és mintakombináció láttán a bőség zavara keríti hatalmába az embert. Mindemellett érdemes észben tartani, hogy a napfény, a hőmérséklet és más körülmények tovább befolyásolhatják a színek intenzitását. A sötétebb színű fajták általában jobban tűrik a napfényt, míg a világosabb díszcsalánok inkább az árnyékosabb helyeket kedvelik, ahol a napfény nem égetheti meg őket.
A reggeli napfény és a foltokban érkező délutáni árnyék általában ideális az egységes levélzet megőrzéséhez. Egy másik fontos tényező a levelek textúrája, ami legalább olyan változatos lehet, mint a színösszeállítások. A díszcsalánok növekedési habitusaik alapján három kategóriába sorolhatók: egyenesen növők, kerekek és lelógók.
Ültetés és gondozás
A díszcsalánt a legtöbben árnyékban élő növénynek tartják, de az ideális levélszínekhez a már említett reggeli napfény és a részleges délutáni árnyék ideális. A legtöbb fajta jól érzi magát részleges árnyékban és hasonlóan részleges napfényben. Néhány változat meglehetősen sok napfényt képes eltűrni, ha elegendő vizet kapnak, hogy ne száradjanak ki. A túlzott talajnedvesség levélhullást és betegségeket okoz.
Amikor elmúlt az utolsó fagy
A díszcsalánokat akkor ajánlatos kiültetni a szabadba, miután az utolsó fagy is elmúlt, és a talaj legalább 16°C-ra melegedett. Rendszeresen tápláljuk őket vízben oldódó műtrágyákkal, különösen ha növénytartóban neveljük őket. A megfelelő alak megőrzéséhez néhány hetente csípjük vissza őket, hogy megakadályozzuk a virágnövekedést.
Hogy a legelőnyösebb megjelenést elérjük, közvetlenül a levelek felett vágjuk vissza a szárakat, és ne hagyjuk meg a csonkokat. A virágok növekedésének megelőzésével elérhető, hogy a növény több erőt fordítson a levélzet dúsítására – a díszcsalánokat pedig ezért érdemes nevelni.
•A Viktória korabeliek nagyon szerették a díszcsalánt. •Idővel, ahogy a díszcsalán öregszik, egyre magasabb és vékonyabb lesz. A vibráló színek eltűnnek. A kedvenc fajtánkat úgy szaporíthatjuk, ha levágjuk a szárát és átültetjük, hogy egész évben csodálhassuk. •A díszcsalán a kert viktoriánus ékszere. Még az első fagy előtt vigyük be őket, hogy a téli időszak alatt felvidítsák a nappalinkat. •A teljes napsütés kifakíthatja bizonyos fajtájú díszcsalánok lombozatát. Mások viszont csak a napfény hatására mutatják meg színeiket. Azok a fajták bírják legjobban a napsütést, amelyekben több a piros szín.