A búza növekedési és fejlődési szakaszai

Az egyik meghatározó élelmiszeripari és takarmányozási alapanyag, a búza a vetés után a termés beéréséig több fejlődési szakaszon megy keresztül, amelyek egyértelműen meghatározzák a kultúrnövény növekedési ütemét és támpontot nyújtanak a gazdáknak az állományban végrehajtandó termesztéstechnológiai műveletek tervezéséhez és elvégzéséhez. végére

E kalászos gabonaféle fejlődésének első szakasza a vetéstől a szárbaindulásig tart. Ennek során a csírázás (kelés) után megjelennek az első levélkezdemények, majd a levelek, kialakul a gyökérrendszer, az oldalhajtások kifejlődésével beindul a bokrosodás. A bokrosodás végére kialakulnak a hozamot meghatározó tényezők. Ebben a szakaszban a növekedés ütemét elsősorban a külső környezeti tényezők befolyásolják, a hidegebb időjárási viszonyok lassítják a növekedést, ugyanakkor az őszi búzának szüksége van az ún. téli hideghatásra is. A tavaszi búza esetében, ahogyan a nappalok hosszabbodnak és a hőmérséklet emelkedik, a fejlődés felgyorsul. A kelés során az elvetett állomány tápanyag-ellátottságában a nitrogén az erőteljes, gyors növekedésért felel, a foszfornak a korai növekedés és fejlődés energiaellátásában, különösen a gyökértömeg számára van fontos szerepe. A bokrosodás idején nitrogénre a levél fejlődéséhez és méretének növekedéséhez valamint az egyes növények hajtásszámának növeléséhez van szükség, ebben az időszakban a fotoszintetikus fehérjék és enzimek számára fontos a mangán felvétele is.

A következő fejlődési szakaszt a szárbaindulástól számítják. Ez a fázis az első kitapintható szárcsomó (nodusz) megjelenésétől a virágzásig tart. Magában foglalja a zászlóslevél és a kalászkezdemény megjelenését valamint a kalász kifejlődését. Ez a növekedési szakasz a terméshozam szempontjából nagyon fontos a levelek, a gyökérzet és a virágok számára egyaránt. A levélzet kiteljesedik és képes lesz a fotoszintézist irányító aktív napsugárzás befogására. A növekedés üteme felgyorsul, ami egyúttal magas napi tápanyag-igénnyel lép fel a talajból.

Szárbainduláskor a nitrogén a további folyamatos növekedésért és fejlődésért, a foszfor az ehhez szükséges energiaellátásért felelős. A kálium a növény vízháztartását és szerkezeti stabilitását/integritását befolyásolja. Ebben az időszakban a búzának szüksége van a kénre is, amely a hozam mennyiségét és minőségét alakítja, a mangán a fotoszintetikus és enzimek működésére van hatással, a cink az enzimreakciókat, a nitrogén anyagcseréjét és a fehérjeszintézist befolyásolja. A zászlóslevél és a kalászhányás

A búza fejlődésének befejező szakasza a virágzástól a gabona éréséig tart. Ennek során a tejeséréstől a viaszérésen át jut el a kemény szemek kialakulásáig és a kipergés kezdetéig.  Ebben az időszakban a területegységnyi szemmennyiség és a gabonaszemek súlyának kialakulása a meghatározó. Ebből a szempontból a zászlóslevél egészsége és nitrogén-ellátottsága nagyon fontos tényező.

Zászlóslevél kifejlődése és a kalászhányás időszakában a nitrogént a nagyobb szemméretért és a kedvezőbb fehérjeszintért, a magnéziumot a levelek zölden tartásáért, a foszfort a kedvezőbb hozamért, a bórt a pollen életképességének javításáért adagolják.

A búza növekedési szakaszai:

• Kelés
• Bokrosodás
• Szárbaindulás
• Zászlóslevél és kalászhányás