A broméliák

A körülbelül 2000 fajt számláló broméliafélék családja Közép- és Dél-Amerikában honos. Az őslakosok nehezen írtható, haszontalan tüskés gyomnak tartják, csak néhányat kedvelnek a virágai miatt. Kertészeti hasznosításuk Európában, mindenekelőtt Belgiumban kezdődött. Európából később átterjedt Észak-Amerikába, sőt az Európában kinemesített nagyvirágú fajták terjedtek el Dél-Amerikában is, a broméliák őshazájában. Díszítőértéküket főleg a merev, és néha a bizarr levéltölcsérformák jelentik, emellett lényeges a levelek színe, fényezettsége, rajzolata, csillogása és szőrözöttsége. Felleveles fürtvirágzata igen tartós, virágai kicsik, jelentéktelenek, rövid életűek és többnyire nem illatosak.

A broméliák általában a könnyen tartható szobanövények közé sorolhatók, még a központi fűtésű lakásokban is. Kevés gondoskodást igényelnek, tartásuk egyszerű. Az elhanyagolást hetekig elviselik. A broméliák többsége igen jól alkalmazkodik a változó viszonyokhoz. A vizet a levéltölcsérükben tárolják, ezért a legszárazabb lakásban is megteremtik maguknak a számukra fontos mikroklímát.

Ezek a növények, ellentétben a többi szobanövénnyel, akkor mutatósak és akkor érvényesülnek a legjobban a szobában, ha felfüggesztve, felkötözve, vagy tálkompozíciókban tartjuk őket. Azért jó tudni, hogy ezek között a növények között is vannak kényesebb fajok, melyek csak szobaüvegházban, ill. növényvitrinben tarthatók. Ahhoz, hogy a broméliákat sikerrel neveljük a lakásban, ismernünk kell az eredeti életmódjukat, termőhelyüket. Tudnunk kell, hogy a fajok kétharmad része fán lakó, és csak egyharmad részük talajlakó. Legtöbbjüknek a téli átlagos szobahőmérséklet megfelelő, sőt a fagypont feletti hűvöstől a túl meleg szobaklímáig a legtöbb igen jól alkalmazkodik a körülményekhez. Még azok a fajok is aránylag jól alkalmazkodnak, melyek az Amazonas esőerdeinek, magas fáinak koronájában találtak életteret. A fajok többsége a Közép- és Dél-Amerikán végighúzódó hegygerincek oldalain, sziklákon vagy erdőkben, fákon, ill. bozótos síkságokon él. Élnek olyan területeken is, ahol fél évig nem esik eső, ezeken a helyeken a tölcsérbe gyűjtött vízből, ill. az éjszakai harmatból élnek. Vannak teljesen gyökértelen fajok is, amelyek a levegő páratartalmából nyerik a nedvességet. Vannak köztük kifejezetten fényigényesek (ezeket a legnehezebb lakásban nevelni), vannak félárnyékos helyet kedvelők, és olyanok, amelyek a tűző napot egyáltalán nem tűrik. Hőigényesség szerint vannak hideget, a mérsékelt, és a melegházi körülményeket igénylő fajok. Egyes kényesebb fajok csakis a megfelelő klímaviszonyok közt díszlenek, de sok faj mindhárom körülmény közt szépen díszlik. A broméliáknak nincs nyugalmi időszakuk, ez a tény is magyarázatot ad arra, hogy miért bírják a szobai klímát.

 

Termesztésük, tartásmódjuk

Termesztésük során talán a legnagyobb gondot a téli megvilágítás okozza, ugyanis ezek a növények hazájukban a napi 12 órás világossághoz szoktak. Ha nem kapnak megfelelő pótvilágítás a téli időszakban, akkor színüket vesztik, megcsúnyulnak. Bizonyos mértékig az öntözés csökkentésével ellensúlyozhatjuk a fényhiányt.

A levegőmozgást a fajok legtöbbje kedveli, sőt a huzatot is elviselik. Ha lehet, minél többet szellőztessünk. Nyáron pedig helyezzük őket a szabadba, a kertbe, az erkélyre, süllyesztethetők a sziklakertbe. A szabadban tartásnál vegyük figyelembe az egyes fajok fényigényét. A szabadban tartott növények zömökebbek és színesebbek lesznek. Nyáron a szabadban tartott növények a téli fényhiányt is jobban elviselik.

A broméliákat ültessük laza, vízáteresztő földkeverékbe, ez érvényes a talajlakó fajokra is. Vigyázat, ezek a növények nem tűrik az állandó közegnedvességet. Az időszakos közegkiszáradást a legtöbb bromélia kimondottan kedveli, sőt meg is követeli. Emiatt ültessük őket inkább kisebb cserepekbe, mint nagyokba.

Minden esetben felülről öntözzük. Tölcsérükbe csak annyi vizet öntsünk, hogy a túlfolyó víztől a közeg nyirkos legyen, de levegős maradjon. Nincs szükség gyakori öntözésre. Igen fontos tényező az öntözővíz minősége. Teljesen alkalmatlan a kútvíz, mert sótartalma aránylag magas, kicsapódva foltokat hagy a leveleken, ami nemcsak esztétikailag kifogásolható, hanem a vízszívó pikkelyek működését is zavarja, gátolja. Öntözésre legalkalmasabb az esővíz, de nem az ipari területeken, mivel ezeken a helyeken az esővíz különböző káros vegyületeket tartalmazhat, amire növényeink negatívan reagálhatnak. A desztillált víz egymagában szintén alkalmatlan az öntözésre, de alkalmassá úgy tehetjük, ha száraz faleveleket áztatunk benne, vagy igen kevés tápsót oldunk fel benne. A legfontosabb a lágyított víz használata.

Tápanyag-utánpótláskor használjunk a kereskedelembe kapható komplex műtrágyaoldatot (mindig vegyük figyelembe a használati utasítást). Az oldatot sose öntsük a tölcsérbe, a híg oldatot permetben, levéltrágyaként adagoljuk.

Növényeink leveleit időnként zuhany alatt mossuk le, de márthatjuk őket vödörbe is. A tölcsérben összegyűlt szemetet is mossuk ki. Ezt a műveletet legalább negyedévenként végezzük el, hogy eltávolítsuk a levelekről a port. Fontos tudni, hogy a broméliák leveleit nem szabad vizes vattával vagy ruhával törölgetni, esetleg más módon dörzsölve letisztítani. Ugyanis ezzel a módszerrel tönkretennénk a levelek pikkelyeit, és ezzel az egész növény károsodna.

Száraz lakásokban elég nagy gondot okoz, ha olyan fajt szeretnénk tartani, amelyik páradús helyet kedvel. Ebben az esetben mindenkép párásításról kell gondoskodnunk. Ezt a problémát néhány falra vagy ablakra függesztett fajnál úgy is megoldhatjuk, hogy ezeket időnként, de akár naponta is esővízbe mártjuk. Lecsepegtetés után visszahelyezzük őket helyükre.

 

Szaporításuk

A broméliafélék könnyen szaporíthatók sarjakkal, sőt a különleges, tarka levelű változatok csak sarjakkal szaporíthatók. A legtöbb bromélia elvirágzás után elpusztul, és fejlődő sarjaik veszik át a helyüket.

Szaporíthatók magvetéssel is. A magoncok 2–6 év múlva lesznek virágzóképesek. A magvak csírázóképessége hetekre korlátozódik, ezért érés után minél előbb vessük el. A magvakat vessük fertőtlenített tőzeges homokra. Az elvetett magvakat nem szabad talajjal takarni, ugyanis csak fényen csíráznak. A vetést tartsuk állandóan párában. A kikelt magoncokat tűzdeljük.

 

Elhelyezésük a lakásban

Ahhoz, hogy a lakásban a broméliák mutatósak legyenek, egészen másként kell elhelyeznünk őket, mint a többi szobanövényt. Ezek a növények jól érvényesülnek faágakkal, gyökérrel, szikladarabokkal kombinálva. Mutatósak kompozíciókban, függesztve, kerámiatálba összeültetve. A nagyokat helyezzük közvetlenül a padlóra, az asztalra, esetleg oszlopra. Gyakorlatilag nincs olyan fekvésű lakás, ahová ne találnánk alkalmas broméliafélét.

 

Kép és szöveg: Farsag István