A bodza

A fekete bodza jól alkalmazkodó, igénytelen növény. Jól alkalmazkodik a különböző termesztési feltételekhez. Téli fagyoktól sem károsodik a fás része. A késő tavaszi fagyok nem veszélyeztetik a virágait és a terméskötődését sem. Jó termésre a megfelelő vízgazdálkodású talajon számíthatunk. Fényigényes, ezért árnyékban a termésmennyisége erősen csökken.

Környezeti viszonyaink között az alábbi fajták termesztése javasolt: „Haschberg” Ausztriából származik, érési ideje szeptember elejére esik, de kissé elnyúló. A fiatal fákon képződött „bogernyő” tömege elérheti az 1 kg-ot is. Bogyói nagyok, pergésre nem hajlamosak. A „Donau” fajta származási helye megegyezik az előzőével. Érési ideje 10 nappal korábbi, mint a Haschberg fajtáé. Bőségesen és rendszeresen terem, jó porzófajta. A „Sambu” dán fajta, középkorai érésidejű, termőképessége közepes, gyümölcsminősége kiváló. Magyar fajta a „Fertődi-33″, mely korai érésű, ernyői és bogyói középnagyok, pergésre nem hajlamosak. Gyümölcsminősége kiváló. Fája középerős növekedésű, koronája feltörő. Termőképessége jó, rendszeresen, bőven terem. Porzófajtája a Haschberg. Üzemi és házikerti termesztésre a Haschberg és hozzá porzófajtának a Fertődi 33 javasolt.

A bodzát ugyanúgy kell telepíteni, mint más gyümölcsöst. Nehezen és sekélyen gyökerezik, ezért nem igazán alkalmas a suháng telepítése. Tenyészterülete 5,5×3,5 méter, hektáronként 520 db fa. Ültetés után csak egy vesszőt hagyunk meg, amit visszametszünk az alsó két fejlett rügyre. Május végén hajtásválogatással meghagyjuk a felső rügyből keletkezett legfejlettebb hajtást, ezt karóhoz kötjük, hogy egyenesen fölfelé növekedjék. A következő évben a kívánt törzsmagasság felett két nódusszal visszametszük a suhángot. Első fázisban a koronavesszőket két-két nóduszra metsszük vissza. Később alakító- és ritkító metszéssel tartjuk termőegyensúlyban a fát, mely a harmadik évben termőre fordul. A tápanyag- és vízigénye a fekete ribiszke termesztésével megegyezik. Egyes években a bodza fekete levéltetűje léphet fel károsítóként.