A baromfiudvar királya

A baromfiudvar királya is lehetne ez a valóban óriásira megnövő, elegáns tartású, Ázsiából Amerikán át az 1850-es években Európába került és meghonosodott tyúkfajta. Ma már igen elterjedt, közkedvelt a tenyésztők körében. Nincs kiállítás, ahol ne találkoznánk a tyúkok óriásával. A kezdő tenyésztő, aki még nem tartott brahmát, a következőkkel számolhat: a lassan növekedő, lustának, nehézkesnek tűnő fiatal állatok izmosak, méreteikhez képest elevenek. Ha a már kifejlett kakasok 5 kg-ot nyomnak, ne gyanakodjunk rögtön elhízásra, hiszen a brahma nem tartozik a könnyű fajták közé. A jól fejlett tyúkok 4–4,5 kg-osak. Az 5 kg feletti kakas nem mindennapi látvány a baromfiudvarban. Méreteit és testi felépítését látva az első kérdések között merül fel: mekkora étvágya lehet? Határozottan állítjuk, hogy jó és nagy! Éppen ezért már a nevelés kezdetétől magas fehérjetartalmú takarmányt kell kapniuk, mivel fejlődése hosszabb ideig, 5–5 és fél hónapig elég lassú. A korai tojásrakás elkerülésére később célszerű lehet a fehérje csökkentése. A januári-februári csirkék a tavasz beköszöntével sok zöldet találnak, s ez mindenképpen hasznos. A nagyobb méretű baromfiudvart, mivel mozgásigényük nagy, széltében, hosszában birtokba veszik. A gépesített keltetés során a brahma télen is tojó lett az utóbbi években. Sötét héjszínű, barna, vörösesbarna, esetleg sárgásbarna tojást raknak. Az 55 g-os tojásokat keltessük ki lehetőleg, hogy a szép tenyészetet megőrizhessük. Az állandó gépi keltetés következménye, hogy egyre kevesebb a jó kotló. Ennek ellenére a brahmák kotlási hajlama még mindig erősebb, mint más fajtáké. A kotlóssal történő keltetés mellőzésének más indokai is vannak. A brahma lába erősen tollas, ezért  a kotló, de már a tojást rakó tyúk is bepiszkolja a tojásokat, több gondot kell tehát fordítani a környezet tisztántartására. Nagy testsúlya miatt a naposcsibéket is eltaposhatja vagy súlyosan megsértheti. A csibék, ha megfelelően gondozzák őket, aránylag hamar tollasodnak és helyigényük gyorsan nő. Sok színváltozatot ismerünk már. A brahma tenyésztőknél megtalálható a világos, a sötét, a sárga (kolumbiai-sárga), a fogolyszín, valamint a kék fogolyszínű változat. Bármely színváltozatból tenyésztünk, minden esetben egy uralkodó, majd ezt kiegészítően egy ellenkező színtónusra törekedjünk. Tenyésztése, tartása igazán ajánlható kezdő és régi tenyésztőnek is. Európába kerülése óta több mint 130 év telt el, ez idő alatt nemcsak megállta a helyét, hanem a legkiválóbb fajták közé tornázta fel magát.

-pint-