Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A víz szerepét nem kell különösebben magyarázni, mindenki tudja, hogy a víz az élet működésének alapfeltétele. A növények életének minden mozzanata összefügg a vízzel. A növények a vízzel veszik fel a tápanyagokat, a szerves és szervetlen anyagok szállítását teszi lehetővé, biztosítja a növény tartását (turgort), a kémiai folyamatok a vízben oldott formában mennek végbe, a párologtatással a tápoldat felvételét biztosítja, és védi a növény testét a felmelegedéstől.
A növények testének 80–90 %-a víz, de pl. a dinnye víztartalma 95 % feletti is lehet. A vizet zömében a talajból a gyökérrendszeren keresztül veszi fel a növény, kis százalékban azonban a levélen keresztül is fölveheti. A növények vízigénye nagyon különböző, a zöldségfélék a legigényesebbek, pl. 1 kg szárazanyag előállításához, ami 5 kg friss anyagnak felel meg, 250–400 l vizet is felhasználnak. A víz felvételét több tényező is befolyásolja. A növény részére a legoptimálisabb a talaj víztartalma 65–80% vízkapacitásnál. A vízkapacitás alatt a térfogatra jutó, visszatartott vízmennyiséget értjük. A víz felvehetőségét nagyban befolyásolja a talaj sótartalma, a hőmérséklete, ami 16–22 °C-nál az optimális, és a növény párologtatása.
Sajnos a mi vidékünkön, Dél-Szlovákiában az éves csapadék mennyisége átlagosan 400–500 mm (l/m2), aminek az eloszlása is igen ingadozó. A növénytermesztés szempontjából a vegetációs időben lehullott mennyiség, és az eloszlása a fontos. Az öntözés ezért a legtöbb évben a szántóföldi növényeknél is jelentős termésnövekedést jelent, a zöldségtermesztésben pedig elengedhetetlen.
A kertészeti növények közül a vízre legigényesebbek, amelyeket öntözés nélkül nem lehet termeszteni a káposztafélék és a kínai kel. Kevesebb vizet, de öntözést igényel a paprika, padlizsán, nyári saláta, uborka, zeller. Ezektől kevesebbet a paradicsom, a burgonya, és a póré. Öntözés nélkül, korai vetésből, termeszthető a borsó, bokorbab, hagymafélék, sárgarépa, petrezselyem, tökfélék, spárga. Az üvegházakban, fóliasátrakban az öntözés minden növény termesztésénél alapfeltétel.
Öntözni tehát a legtöbb kerti növényt kell, azonban nem mindegy mikor, hogyan és milyen adaggal. A szakszerűtlen öntözés élettani, gomba és baktériumos betegségeket okozhat. Élettani betegségeknek nevezzük azokat a rendellenességeket, amelyeket nem kártevő vagy kórokozó okozott. A nehéz, agyagos talajokon a gyakori kiadós öntözés a talaj eliszaposodását, levegőtlenségét okozza, amely a gyökerek fulladásához vezet. Leggyakrabban a leveleken, de más részein a növénynek is ödémák keletkezhetnek, ha magas a páratartalom, és a növény nem tudja a vizet párologtatni. A növényfelület gyakori, hosszabb ideig tartó nedvessége baktériumos és gombabetegségek megtelepedését, terjedését okozza. A legalapvetőbb szabály tehát az, hogy ritkábban kell öntözni nagyobb adagokkal.
A növényeknek a gyökérzónában fontos a számukra könnyen felvehető víz jelenléte. A zöldségfélék zömének a gyökere nem hatol 30 cm-nél mélyebbre. Jó minőségű talaj 10 cm-es rétege 20 mm, azaz 20 l/ m2 vizet képes tárolni. A talajok minősége nagyban befolyásolja a vízmegtartó képességet. A homoktalajok gyorsan áteresztik a vizet, a nehéz, agyagtalaj pedig nehezen engedi át, tehát ugyanaz a vízmennyiség sokkal nagyobb felületet, de sekélyebben áztat át. Az a víz, amit a talaj felső rétege nem tud megkötni, elfolyik és a benne oldott tápanyagokat is kimossa, ez a könnyű, homoktalajokat érinti a legjobban.
Az öntözési módok közül a leggyakoribb az esőztető és az árasztó öntözés. Az esőztető öntözés a leg egyszerűbb, de meleg nyári időben párolgással akár 50 %-ék is lehet a vízveszteség. Árasztó öntözést ott lehet alkalmazni, ahol ezt a talaj lejtése megengedi, az árkok elkészítése azonban fárasztó és munkaigényes. Terjed a csepegtető öntözési mód, a megfelelő csőrendszer bebiztosítása azonban nagyobb befektetést igényel.
Az öntözővíz mennyiségét a legjobban a talaj 10–20 cm–es mélységének ellenőrzésével tudjuk megállapítani. A gyakori és kevés vízzel történő öntözés, ami sajnos elég gyakori, azt eredményezi, hogy a gyökerek sekélyen maradnak, kisebb mennyiségű tápanyaghoz jutnak, nagyobb termésmennyiségnél kifordulnak a talajból. A gyakori esőztető öntözés a baktériumos betegségek – rothadások- és gombabetegségek terjedését okozza. Az állandóan nedves talajfelszínen elszaporodnak a mohák, az algák –bezöldül a talaj- és levegőtlen lesz. A gyökérnyakon sokszor nekrotikus foltok, elhalások keletkeznek, és ilyen helyeken gyakoribb a fehérpenészes (1. sz. kép) megbetegedés is.
Öntözés után minden alkalommal, amikor a felszín megszikkad, porhanyítani, levegőztetni kell a talajt, ezzel megszüntetni a kipárolgást. A kapálás egy öntözést jelent, tartották régen, ami nagyon is igaz, tehát ne csak a gyomosodáskor kapáljunk. Az az ideális, ha a talaj felszíne száraz, porhanyós, és 10-20, esetleg 30cm mélységben nedves a talaj.
A túlöntözés a növények számára káros. Például a paprika nagyon érzékeny a túlöntözésre (2. sz. kép). Lankadást, vízhiányos tünetet okoznak növényeken a gyökérrendszer betegségei. Gyakori üvegházakban a fonálférgek jelenléte (3. sz. kép), főleg uborkán, paprikán, paradicsomon. Az első tünet, amit a termelő észlel a napközbeni lankadás, ezért egyre többet, egyre gyakrabban öntöz, ami aztán a fonálférgek által megtámadott gyökereken elhalást, rothadást, gombabetegségeket okoz.
4. kép
Szárazságra utaló jeleket mutatnak az atkákkal fertőzött növények is. A levelek fénytelenné, szürkévé válnak. Az esőztető öntözés az atkák számát csökkenti, ezért javulást mutatnak a növények, így a termelő egyre többet öntöz, amely aztán szintén a túlöntözéshez vezet. Ez gyakran a levélatkákkal fertőzött gyümölcsfáknál (4. sz. kép) is fennáll. A magas sótartalmú talajokon szintén olyan tüneteket mutatnak a növények, mintha vízhiányuk lenne, ugyanis a gyökérszőrök megperzselődnek, és nem veszik fel a vizet. A kiadós öntözés itt akkor segíthet, ha az öntözővíz elfolyik, és kimossa a sót a talajból. A sok pangó víz azonban itt is ront a helyzeten.
A modern üvegházakban a levegő hőmérsékletét és a páratartalmat is tudják szabályozni. A páratartalmat olyan szinten tartják, hogy a gombabetegségek ne tudjanak megtelepedni, szaporodni. A növényeket tápoldatban nevelik, és soha nem használnak esőztető öntözést.
Növényvédelmi okok miatt tehát a gyakori esőztető öntözés, locsolás a legrosszabb vízpótlási módszer. Amenynyiben nem tudunk más módon öntözni, a lehető legnagyobb adaggal, a lehető legritkábban és mindig a reggeli órákban (sohasem este) öntözzünk. Abban az esetben, ha az öntözéssel nem javulnak a növény vízhiányos tünetei, vizsgáljuk meg a gyökereket, épek, egészségesek-e. A fonálféreggel fertőzött gyökéren jól láthatóak a kártevő gubacsai (5. sz. kép). A túl nedves, vízpangásos területet levegőztetni, porhanyítani, kapálni, sarabolni kell.
Palántaültetéskor szintén nagy adag vizet adjunk, és ne öntözzünk hamar. Ezzel kényszerítjük a növényt arra, hogy gyökereivel a talajban mélyebbre hatoljon.
Az öntözés az egyik legintenzívebb termésnövelő beavatkozás, sok költséggel, munkával jár, ezért úgy alkalmazzuk, hogy az hasznot hozzon, és ne okozzon növény védelmi problémát.
(A szerző felvételei)
Sedliakné György Ilona